Magyar
Kezdőoldal Jogszabályok 39/2011 BM rendelet
template ."/tools.php");?>
39/2011 BM rendelet PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Biró Tamás   
2013. február 24. vasárnap, 12:44

A belügyminiszter 39/2011. (XI. 15.) BM rendelete a tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének általános szabályairól

A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 47. § (2) bekezdés 11. pontjában
és a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 81. § b) pontjában
foglalt felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló
212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 37. § q) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK


1. § A hivatásos, az önkormányzati, és a létesítményi tűzoltóság (a továbbiakban együtt: tűzoltóság), továbbá a hivatásos
katasztrófavédelmi szerv, valamint azon önkéntes tűzoltó egyesület, amely alapszabályában vállalta a tűzoltási
és a műszaki mentési tevékenységet, és a működési terület szerinti hivatásos tűzoltósággal együttműködési
megállapodást kötött, tűzoltási és műszaki mentési feladatát e rendelet szerint hajtja végre.

2. § (1) A katasztrófavédelmi kirendeltség, a hivatásos és az önkormányzati tűzoltóság tekintetében a munkavédelemrõl szóló
törvény elõírt munkavédelmi tevékenység szakmai felügyeletét a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok,
a fõvárosban a Fõvárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (a továbbiakban együtt: KI) útján, más hivatásos
katasztrófavédelmi szerv tekintetében pedig közvetlenül a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság
(a továbbiakban: OKF) látja el.
(2) A tűzoltóság tűzoltási, műszaki mentési, tűzvizsgálati, valamint tűzmegelõzési tevékenységérõl köteles rendszeresen
adatokat szolgáltatni, ennek során személyes adat kezeléséhez az érintett írásbeli hozzájárulása szükséges.
Az adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítésének rendjét, idõszakait, valamint az alkalmazandó adatlapok
tartalmát a központi katasztrófavédelmi szerv vezetõje (a továbbiakban: fõigazgató) határozza meg.

3. § (1) A tűzoltás és műszaki mentés szabályain a tűzoltás és a műszaki mentés irányításának, szervezésének, vezetésének,
elõkészítésének és végrehajtásának szabályait, valamint a beavatkozásban részt vevõk kötelességeit és jogait kell
érteni.
(2) A Paksi Atomerõmű területén keletkezett tűzesetek, műszaki mentést igénylõ esetek során az e rendeletben foglalt
jelentési, adatszolgáltatási és intézkedési rendtõl a fõigazgató javaslata alapján, a katasztrófák elleni védekezésért
felelõs miniszter jóváhagyása esetén, az annak megfelelõ mértékben el lehet térni.
(3) A tűzoltóság a tudomására jutott tűzesethez és a műszaki mentést igénylõ esetekhez – a már eloltott és utólagosan
bejelentett tűzesetek kivételével – biztosítja a feladat végrehajtásához rendelkezésre álló és szükséges erõk, eszközök
kirendelését, a helyszínre haladéktalanul kivonul, az életveszélyt elhárítja, a tűz továbbterjedését megakadályozza,
a tüzet szakszerűen eloltja, a műszaki mentést elvégzi és a tűzvizsgálati cselekmény elvégzése érdekében szükséges
feladatokat végrehajtja. A tűzoltóság a tudomására jutott utólagosan bejelentett és eloltott tűzeset helyszínén
– amennyiben a bekövetkezett tűzeset eloltása és a tudomásra jutás közötti idõszak a 2 órát nem haladta meg –
intézkedik a helyszín biztosítása, és a szükséges tűzvizsgálati cselekmény elvégzése érdekében.

4. § Ahol a rendelet tűzoltásvezetõt említ, ott műszaki mentés esetén a mentésvezetõ beosztását kell érteni.


II. FEJEZET
A TÛZOLTÁS SZABÁLYAI


1. A tűzoltás vezetése és szervezete

5. § (1) A tűzoltás szervezetét a tűzoltásvezetõ vezeti.
(2) A tűzoltási szervezet a tűz oltásával kapcsolatos feladatok végrehajtása érdekében a tűzoltóság tagjaiból létrehozott
vezetõkbõl és végrehajtókból áll. A tűzoltási szervezetbe – a feladatok jellegétõl függõen – más szervezetek
és személyek is bevonhatók, akiket a helyszínen lévõ vezetõjükön keresztül a tűzoltásvezetõ irányít.

6. § (1) A tűzoltásvezetõ az alábbi beosztásokat szervezheti:
a) tűzoltásvezetõ-helyettes,
b) háttérparancsnok,
c) háttérparancsnok-helyettes,
d) törzstiszt,
e) szakaszparancsnok,
f) rajparancsnok,
g) mentési csoport parancsnok,
h) összekötõ,
i) eligazító,
j) biztonsági tiszt.
(2) A tűzoltásvezetõ az (1) bekezdésben felsorolt beosztásra egy idõben több, vagy más – általa szükségesnek ítélt
és (1) bekezdésben meg nem határozott – beosztást is szervezhet.

7. § A tűzoltásban résztvevõk vezetése, irányítása a következõ módon történhet:
a) alapirányítással, ha a beavatkozó erõket a tűzoltásvezetõ egyedül irányítja,
b) csoportirányítással, ha a tűzoltásban résztvevõ erõket csak megosztva, a beavatkozás hátterének biztosításával
lehet irányítani,
c) vezetési törzzsel, ha az esemény nagysága, bonyolultsága, a helyszín tagoltsága, a beavatkozó erõk létszáma,
vagy egyéb körülmények a feladatok szélesebb körű megosztását indokolják.

2. A tűzoltás, műszaki mentés vezetésére jogosultak köre

8. § Tűzoltásvezetõi feladatokat az alábbi szolgálati beosztásban szolgálatot ellátó személyek láthatnak el:
a) a létesítményi tűzoltóság
aa) rajparancsnoka,
ab) szolgálatparancsnoka,
ac) tűzoltási szakterület vezetõje,
ad) parancsnok-helyettese,
ae) parancsnoka;
b) az önkormányzati tűzoltóság
ba) rajparancsnoka,
bb) parancsnok-helyettese,
bc) parancsnoka;
c) a hivatásos katasztrófavédelmi szervek tekintetében a fõigazgató által meghatározott személyek.

9. § A tűzoltásvezetõi feladatokat csak a hivatásos katasztrófavédelmi szerveknél, a tűzoltóságoknál, valamint az ez irányú
szakágazatban foglalkoztatottak szakmai képesítési követelményeirõl és szakmai képzéseirõl szóló rendeletben
meghatározott iskolai végzettséggel, érvényes foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálattal lehet ellátni.

3. A kivonulás rendje

10. § Riasztás elrendelésekor legalább egy, a 8. §-ban felsorolt beosztást betöltõ személy, az eset jellegének megfelelõ,
rendelkezésre álló készenléti szer és az oda beosztott állomány köteles vonulni.

11. § Az államhatáron túli kivonulás
a) az országok által megkötött együttműködési megállapodásokban meghatározott esetekben, feltételekkel és
övezeten belül, a kölcsönös segítségnyújtás elve alapján, a helyi hatóságok azonnali értesítésével, és
b) az országhatár átlépését követõen, a fogadó, vagy tranzitország szabályai szerint megkülönböztetõ fény-,
és hangjelzés alkalmazásával
történik.

4. A tűzoltás vezetésének átadása-átvétele

12. § (1) A helyszínre érkezõ magasabb beosztású – tűzoltás vezetésére jogosult – személy a helyzetértékelés alapján dönt
a tűzoltás vezetésének átvételérõl.
(2) A tűzoltás vezetésének átvételét vagy át nem vételét, félreérthetetlen módon, a tűzoltás vezetõjének a tudomására
kell hozni, és azt a működési terület szerinti híradóügyeletnek jelenteni kell, továbbá közölni kell a tűzoltás
vezetésének szervezetébe bevontakkal is.
(3) A tűzoltás vezetésének átvétele nélkül sem az átvételre jogosult, sem más a tűzoltás szervezetén kívüli személy
parancsot, utasítást a tűzoltásban részt vevõknek nem adhat.

13. § (1) A tűzoltás vezetésének átadás-átvételi sorrendisége az alábbi:
a) a nem fõfoglalkozású létesítményi tűzoltóságtól a vezetést átveheti az önkormányzati tűzoltóság, az
önkormányzati tűzoltóságtól pedig a hivatásos katasztrófavédelmi szerv,
b) a fõfoglalkozású létesítményi tűzoltóságtól a vezetést átveheti a hivatásos katasztrófavédelmi szerv,
c) önkormányzati tűzoltóságtól a vezetést átveheti a hivatásos katasztrófavédelmi szerv.
(2) Az átadás-átvétel sorrendje az egyes szerveken belül a 8. § a)–c) pontjaiban felsorolt beosztások sorrendje szerint
történik.
(3) A tűzoltás vezetésére jogosult, a 8. § a)–c) bekezdéseiben felsorolt beosztások sorrendje szerinti személy,
a helyzetértékelést követõen a tűzoltás vezetésének átvétele nélkül is felelõs mindazért, ami az esemény
felszámolásával kapcsolatban a helyszínen történik, kivéve a fõfoglalkozású létesítményi tűzoltóság működési
területén.
(4) A tűzoltás vezetõje a tűzoltás vezetését, helyzetértékelése alapján az arra jogosultnak visszaadhatja.

14. § (1) A hivatásos tűzoltóság a működési területén felelõs a tűzoltás vezetéséért.
(2) Amennyiben a működési terület szerinti tűzoltóság egysége nincs a helyszínen, akkor a helyszínre elsõnek érkezõ
tűzoltás vezetésére jogosult felelõs a tűzoltás vezetéséért.
(3) Ha ezután alacsonyabb szintű – a 13. § rendelkezései szerint értendõ – szervezettõl érkezik tűzoltás vezetésére
jogosult személy, akkor részére a vezetést át lehet adni.
(4) Ha a tűzoltás vezetéséért felelõs tűzoltóság tűzoltás vezetésre jogosult tagja azonos vagy magasabb szintű
szervezettõl érkezik, akkor számára a tűzoltás vezetését át kell adni, és annak át kell vennie.

15. § (1) A tűzoltás vezetését a helyszínen lévõ, 13. § szerinti tűzoltás vezetésére jogosult magasabb beosztású személy köteles
átvenni, ha a tűzoltásvezetõ a feladatát nem tudja ellátni.
(2) Ha a tűzoltásvezetõnél magasabb beosztású tűzoltás vezetésére jogosult személy nincs a helyszínen, és
a tűzoltásvezetõ a feladatát nem tudja ellátni, akkor a tűzoltás vezetésére jogosult alacsonyabb beosztású személynek
át kell vennie a tűzoltás vezetését.

5. A tűzoltás vezetését végzõk jogai és kötelességei

16. § A tűzoltásvezetõ a tűz oltásának egyszemélyi felelõs vezetõje, elöljárója a riasztott és a tűzoltásban részt vevõ
tűzoltóknak.

17. § A tűzoltásvezetõ joga
a) a tűzoltás vezetését indokolt esetben megosztani;
b) a tűzoltás szervezetében meghatározott és egyéb beosztások betöltésére a tűzoltásban résztvevõk közül
bárkinek parancsot adni;
c) elrendelni a szükséges erõk, eszközök riasztását, valamint szükség esetén további tűzoltói erõk riasztását
igényelni;
d) a tűzoltás érdekében az esemény felszámolásához szükséges szervezetek kirendelését igényelni, azokat
alkalmazni, tartalékba helyezni, számukra közvetlen vezetõjük útján utasítást adni;
e) a tűzoltáshoz természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságok
közvetlen részvételét, a rendelkezésükre álló adatok közlését, valamint azok járművei, eszközei, felszerelései,
anyagai rendelkezésre bocsátását igényelni;
f) a karitatív szervezetek egységeinek közreműködését kérni;
g) a tűzeset helyszínét zárt területté nyilvánítani, azok helyén és környezetében minden olyan tevékenységet vagy
mozgást korlátozni, megtiltani, amely a tűzoltást akadályozza vagy hátrányosan befolyásolja, továbbá elrendelni
az illetéktelen vagy veszélyeztetett személyek, állatok és anyagi javak eltávolítását, a terület kiürítését;
h) a tűzoltás vagy életmentés érdekében – a diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló más mentesség
figyelembevételével – természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági
társaságok tulajdonában, használatában, kezelésében álló területre, létesítménybe behatolást elrendelni;
i) bontást elrendelni, különösen ha azt a felderítés, az életmentés, a robbanásveszély, a tűz megközelítése
(a behatolás), a tűz terjedésének megakadályozása, a füst, gáz, gõz eltávolítása, az omlásveszély megelõzése, az
utómunkálat indokolja; valamint szükség szerint meghatározott felkészültségű szakember segítségét igényelni.

18. § A tűzoltás vezetését végzõk a biztonsági és a munkavédelmi szabályok alapján a tűzoltásban résztvevõk baleset-és életvédelmérõl minden helyzetben intézkednek, annak megtartásáról és megtartatásáról gondoskodnak.

19. § (1) A tűzoltásvezetõ a tűzjelzést értékeli, és annak alapján meghatározza a riasztási fokozatot, a vonulási útvonalat
és a vonulási sorrendet.
(2) A tűzoltásvezetõ a tűzoltás érdekében intézkedik a rendelkezésre álló erõk és eszközök szakszerű alkalmazásáról,
meghatározza a tűzoltásban résztvevõk számára a személyi és csapat védõfelszerelések körét és használatát.
(3) A tűzoltásvezetõ meghatározza
a) a tűzoltás vezetésének módját, kijelöli a vezetési pontot, és azt indokolt esetben piros színű villogó fénnyel
jelölteti, intézkedéseinek, utasításainak végrehajtását folyamatosan számon kéri, ellenõrzi, vagy ellenõrizteti;
b) a tűz oltásával kapcsolatos feladatokat, s ezek végrehajtásának sorrendjét, az alkalmazandó oltóanyagot, tűzoltási
módot, a lehetõ legbiztonságosabb és az egészséget legkevésbé veszélyeztetõ munkavégzés feltételeit;
c) a tűzoltás-elõkészítés módozatát, ezen belül
ca) tartályról történõ sugárszereléskor az oltáshoz szükséges sugár nemét, a vízsugár formáját, a habképzõ
anyag alkalmazását;
cb) alapvezeték-szereléskor az osztó helyét;
cc) táplálás-szereléskor utasítást ad a vízforrás felderítésére;
cd) a beavatkozáshoz szükséges eszközök meghatározását, alkalmazását.
(4) A tűzoltásvezetõ a megfelelõ tájékoztatás érdekében jelenti
a) a kiérkezés tényét, felderítés megkezdését;
b) elsõdleges helyszíni felderítést követõen
ba) a tűzeset helyét, kiterjedésének mértékét,
bb) mi ég,
bc) mit veszélyeztet,
bd) az esemény riasztási fokozatának minõsítését,
be) a társ- és egyéb szervek értesítésének, kirendelésének szükségességét,
bf) a beavatkozás módját,
bg) az irányítási módot az alapirányítás kivételével;
c) a további visszajelzések során
ca) a tűz alakulását,
cb) a tűz körülhatárolását,
cc) a lánggal való égés megszüntetését,
cd) a tűz eloltását,
ce) az utómunkálatok megkezdését, befejezését,
cf) a bevonulás megkezdését,
cg) társ- és közreműködõ szervek helyszínre érkezését,
ch) sérültek, elhunytak számát,
ci) az egyéb rendkívüli eseményeket.
(5) A tűzoltásvezetõ a helyszíni felderítést követõen a tűz elleni védekezésrõl, a műszaki mentésrõl és a tűzoltóságról szóló
törvényben foglaltak alapján – indokolt esetben – elvégezteti a terület lezárását a rendõrség, a honvédség,
a katasztrófavédelmi, a létesítményi tűzvédelmi szervezet tagjai, vagy más szervezetek és a polgári személyek
bevonásával. Annak indokoltsága esetén gondoskodik a biztonsági zóna határának, ellenõrzõ áteresztõ pontok
jelölésérõl, a kiürítés végrehajtásáról, a biztonsági zónán belüli mozgásról.
(6) A tűzoltásvezetõ a beavatkozás során – a személyi állomány igénybevételétõl függõen –gondoskodik
a) a beosztottak pihentetésérõl,
b) a tűzoltásban közvetlenül részt vevõ rajok váltásáról,
c) az utómunkálatot végzõk vagy felügyeletet ellátók váltásáról,
d) pihenõ-, szükség esetén melegedõhely biztosításáról,
e) védõitallal, ruházattal és étellel való ellátásról.
(7) A tűzoltásvezetõ
a) intézkedést, javaslatot tesz anyagi, technikai, tűzvédelmi hatósági és szakfelügyeleti téren felmerült kérdések
megoldására, valamint a tűzoltásban kiemelkedõ munkát végzõk munkájának elismerésére és a mulasztást
elkövetõk fegyelmi felelõsségre vonására,
b) szükség estén tűzvizsgálót kér a helyszínre,
c) jelentést tesz a tűzeset helyszínére kiérkezõ – a 8. § a)–c) pontban meghatározott – elöljárónak a kialakult
helyzetrõl, a tett intézkedésekrõl, a várható eseményekrõl,
d) azokban az esetekben, ha a keletkezett tűznek nemzetgazdasági szempontból nincs jelentõsége vagy eloltása
a megmentett értékkel nem jár, dönt – a gazdasági és környezetvédelmi szempontok figyelembevételével – a tűz
oltásáról vagy a teljes elégés felügyeletérõl úgy, hogy a tűzesettel összefüggésben járulékos kár ne keletkezzen,
e) zárt térbe történõ behatolás elrendelésével egy idõben intézkedik a létszám és a felszerelések ellenõrzésérõl
és annak nyilvántartásáról.

20. § (1) A tűzoltásvezetõ-helyettes a tűzoltásvezetõ által meghatározott területen tűzoltást szervezõ és vezetõ tűzoltó,
közvetlen alárendeltje a tűzoltásvezetõnek; elöljárója a működési területén a háttérparancsnoknak,
a szakaszparancsnokoknak, valamint a tűzoltásvezetõ által meghatározott egyéb beosztásúaknak.
(2) A tűzoltásvezetõ-helyettes kötelessége a tűzoltásvezetõ által meghatározott területen a feladatok szervezése,
végrehajtása, ahol jogai és kötelességei értelemszerűen megegyeznek a tűzoltásvezetõnél meghatározottakkal.

21. § (1) A háttérparancsnok a tűzoltásvezetõ által meghatározottak szerint az oltás anyagi-technikai, műszaki ellátottságát
szervezõ, vezetõ tűzoltó; közvetlen alárendeltje a tűzoltásvezetõnek, vezetési törzs létesítése esetén
– a meghatározottak szerint – alárendeltje a tűzoltásvezetõ-helyettesnek.
(2) A háttérparancsnok elöljárója
a) az osztó vonala mögött működõ, a tűzoltásvezetõ által kijelölt állománynak,
b) a vízforrásról működõ és a vízforrásnál tartalékban levõ gépjárművek, felszerelések kezelõinek,
c) a tartalékba helyezett rajoknak.
(3) A háttérparancsnok kötelessége
a) a tűzoltásvezetõ által meghatározott feladatokat a rendelkezésre álló erõkkel végrehajtani, feladatait – vezetési
törzs szervezése esetén – a háttérparancsnok-helyettessel megosztani. A háttér feladatainak szakszerű ellátása
érdekében javaslatot tesz az általa szükségesnek tartott további beosztások létrehozására,
b) a tűzoltás vezetésében közreműködõ, hatáskörébe tartozókat kijelölni,
c) a folyamatos oltóanyag-ellátást biztosítani,
d) a gépjárműfecskendõk teljesítõképességét figyelembe venni,
e) kijelölni a tömlõõröket, feladatukat meghatározni,
MAGYAR KÖZLÖNY • 2011. évi 133. szám 32495
f) a folyamatos üzemanyag-ellátást biztosítani, a működõ felszerelések hibáinak, működési zavarainak elhárítására
intézkedni,
g) a háttér hírforgalmát megszervezni, ha nincs törzstiszt.

22. § (1) A háttérparancsnok-helyettes a háttérparancsnok által meghatározott működési területen az oltás anyagi-technikai,
műszaki ellátottságát szervezõ, vezetõ tűzoltó, közvetlen alárendeltje a háttérparancsnoknak; működési területén
elöljárója a háttérparancsnok által kijelölt állománynak.
(2) A háttérparancsnok-helyettes kötelességei – működési területe vonatkozásában – megegyeznek
a háttérparancsnokéval.

23. § (1) A törzstiszt a tűzoltásvezetõ szervezõ, vezetõ tevékenységét segítõ tűzoltó, a tűzoltásvezetõ közvetlen alárendeltje.
(2) A törzstiszt a tűzoltásvezetõtõl kapott utasítások végrehajtása során elöljárója a riasztott és a tűzoltásban résztvevõ
tűzoltóknak.
(3) A törzstiszt kötelessége
a) rögzíteni a tűzoltásvezetõ intézkedéseit, és az összekötõ közreműködésével továbbítani azokat,
b) szervezni a beavatkozás helyszíne és az irányító állomás közötti hírforgalmat,
c) tájékoztatni és eligazítani az érkezõ szerek parancsnokait, már a kiérkezésük elõtt, az eligazító közreműködésével
– a rádiókapcsolat felvételével – a várható feladatokról,
d) rögzíteni a segítségül érkezõ erõk, eszközök kiérkezésének idejét, létszámát, azok típusát,
e) jelentést tenni a tűzeset helyszínére kiérkezõ elöljárónak a tűzoltásvezetõ tartózkodási helyérõl,
f) folyamatosan kapcsolatot tartani a vezetési törzs tagjaival és azok tevékenységét elõsegíteni,
g) szükség szerint tájékoztatni a sajtó képviselõit,
h) fogadni a segítségnyújtásra érkezõ társszervek parancsnokait, vezetõit, egységeit és azok feladatait
– a tűzoltásvezetõ utasításai szerint – közölni.

24. § (1) A szakaszparancsnok a tűzoltásvezetõ, tűzoltásvezetõ-helyettes által meghatározott területen a tűzoltás szervezését,
vezetését végzõ tűzoltó, közvetlen alárendeltje a tűzoltásvezetõnek tűzoltásvezetõ-helyettesnek,
háttérparancsnoknak, háttérparancsnok-helyettesnek.
(2) A szakaszparancsnok elöljárója működési területén, a hozzá rendelt személyi állománynak.
(3) A szakaszparancsnok kötelessége a kijelölt erõkkel, eszközökkel a számára meghatározott feladatokat végrehajtani,
vagy végrehajtatni.

25. § (1) A mentési csoport parancsnok a tűzoltásvezetõ vagy tűzoltásvezetõ-helyettes által az élet, állat, tárgy mentési
feladatok végrehajtására kijelölt tűzoltók parancsnoka, elöljárója a mentési csoport tagjainak, akiket elsõsorban
önként jelentkezõk közül kell kiválasztani.
(2) A mentési csoport parancsnok önkéntes jelentkezés hiányában a tűzoltásvezetõ vagy tűzoltásvezetõ-helyettes
egyetértésével jogosult a csoport tagjainak kijelölésére.
(3) A mentési csoport parancsnok kötelessége a meghatározott sorrendben, módon és útvonalon a csoporttal az élet,
állat, tárgy mentést végrehajtani, a csoport tagjai részére a szükséges személyi védõfelszerelések használatát szükség
szerint elrendelni.

26. § (1) A rajparancsnok az esemény helyszínén kijelölt, a hozzá beosztottakat irányító tűzoltó, alárendeltje a tűzoltásvezetõ,
vagy vezetési törzs irányítási mód alkalmazása esetén a tűzoltásvezetõ által megjelölt szakaszparancsnoknak.
(2) A rajparancsnok kötelessége a működésére kijelölt területen
a) kapcsolatot tartani az általa vezetett raj tagjaival és a számára meghatározott feladatot a taktikai elveknek
megfelelõen végrehajtani,
b) személyesen irányítani az elrendelt bontási, megbontási munkálatokat,
c) indokolt esetben kezdeményezni beosztottai váltását,
d) jelenteni elöljárójának a tűz alakulását, a tett intézkedéseit, a tűz keletkezési okával kapcsolatos értesüléseit,
megállapításait, a parancsban meghatározott feladat végrehajtását,
e) bevonulás elrendelésekor – annak megkezdése elõtt – ellenõrizni a létszámot és a felszerelések meglétét,
f) külön utasítás szerint megszervezni a helyszín biztosítását.

27. § (1) Az összekötõ a tűzoltásvezetõ vagy tűzoltásvezetõ-helyettes utasításait, jelentéseit, visszajelzéseit továbbító tűzoltó,
közvetlen elöljárója az a parancsnok, akihez rendelték.
(2) Az összekötõ kötelessége minden utasítás, jelentés, visszajelzés vétele és jelentése, azok idõpontjának, tartalmának,
valamint a vevõ nevének, rendfokozatának, hívószámának, hívónevének feljegyzése.

28. § (1) Az eligazító a parancsnok utasításai szerint meghatározott tájékoztatási feladatot ellátó tűzoltó, közvetlen elöljárója
az a parancsnok, akihez rendelték.
(2) Az eligazító kötelessége az utasítások alapján az érkezõ szerek, felszerelések felállítási és működési helyének kijelölése,
a külsõ szervek tagjainak, a polgári személyeknek az eligazítása.

29. § (1) A biztonsági tiszt a tűzoltásvezetõ tevékenységét segítõ tűzoltó, a tűzoltásvezetõ közvetlen alárendeltje;
a tűzoltásvezetõvel egyeztetett utasítások végrehajtása során elöljárója a riasztott és a tűzoltásban részt vevõ
tűzoltóknak, és más szervezetek helyszínen tartózkodó tagjainak.
(2) A biztonsági tiszt kötelessége
a) figyelemmel kísérni a beavatkozó állomány bevetési körülményeit,
b) ellenõrizni az állomány bevetésben eltöltött idejét, létszámát, váltását, – légzõkészülék használata esetén –
levegõ mennyiségüket,
c) meggyõzõdni a beavatkozás helyszínén történõ elektromos leválasztás, gáz kiszakaszolás, technológiai vezeték
lezárás végrehajtásáról, elvégezni az ezzel járó adminisztratív feladatot,
d) folyamatosan ellenõrizni, hogy a beavatkozásban résztvevõk szakszerűen és hatékonyan használják egyéni
védõfelszerelésüket,
e) veszélyes anyag szabadba jutásakor folyamatosan egyeztetni a veszélyes anyag beazonosítását végzõ
szakemberrel, közösen javaslatot tenni a tűzoltásvezetõnek a biztonsági zóna határának meghatározására,
f) a tűzoltásvezetõnek jelezni, ha a tűzoltásvezetõ által megválasztott taktika véleménye szerint indokolatlanul nagy
veszélyt jelent a beavatkozó állományra, valamint a mentendõkre.

6. A tűzoltási folyamatban közvetlenül résztvevõk és a tűzoltással kapcsolatos tevékenységet
végzõk kötelességei


30. § A riasztott tűzoltójárműre beosztott személyi állomány:
a) a riasztási jel elhangzását követõen felveszi a rendszeresített egyéni védõeszközét, a védõsisakját, védõruháját,
védõcsizmáját, kámzsáját, mászóövét, védõkesztyűjét, melyek alól a riasztási esemény függvényében a szer
parancsnoka engedélyezhet könnyítést,
b) a riasztott tűzoltójárművön haladéktalanul elfoglalja a helyét, és felkészül a vonulásra, az eset helyszínére
érkezéskor a kapott utasításnak megfelelõen végrehajtja a feladatokat,
c) a kapott feladatot a legnagyobb megfontoltsággal, körültekintéssel, a legveszélytelenebb módon, a biztonsági és
munkavédelmi szabályok megtartásával a szükséges egyéni védõfelszerelések alkalmazásával elvégzi; magával
viszi azokat a felszereléseket, amelyek a meghatározott feladatok végrehajtásához szükségesek, munkavégzés
során védi saját és társai életét, testi épségét,
d) az esemény helyszínén a kijelölt helyét csak közvetlen élet- vagy balesetveszély esetén hagyhatja el,
e) minden rendelkezésre álló eszközzel segíti társait, figyelmezteti a veszélyeztetetteket, szükség esetén intézkedik
mentésükrõl és lehetõség szerint gondoskodik a sérültek, mérgezést szenvedettek ellátásáról,
f) minden lényeges eseményt jelent a közvetlen parancsnokának, és betartja a rádióforgalmazásra vonatkozó
szabályokat.

31. § (1) A tűzoltójármű vezetõ, gépkezelõ a közúti, vízi jármű, kismotorfecskendõ, egyéb motorikus felszerelés vezetésére,
kezelésére beosztott tűzoltó.
(2) A tűzoltójármű vezetõ, gépkezelõ kötelessége
a) riasztáskor a járművet vonulásra kész állapotba helyezni,
b) vonulás során megtartani a KRESZ vonatkozó elõírásait, emberélet, jármű és felszerelés veszélyeztetése nélkül
a helyszínre érkezni,
c) a tűzoltás helyszínén a megkülönböztetõ fényjelzést működtetni,
d) törekedni arra, hogy járművével ne akadályozza a közúti forgalmat, a késõbb érkezõ rajok felvonulását
és bevetését, oltóanyaggal való táplálását,
e) a kiérkezést követõen ellenõrizni a táplálás szerelésének megfelelõségét, elõkészíteni a szivattyút
a vízszállításhoz,
f) betartani a gép kezelésére vonatkozó utasításokat, az üzemzavarokat megelõzni, a bekövetkezetteket lehetõség
szerint elhárítani,
g) fagypont alatti hõmérséklet esetén folyamatos vízáramoltatással megakadályozni a szivattyú és a tömlõvezeték
befagyását.

32. § (1) A sugárvezetõ a sugár kezelésével és irányításával megbízott tűzoltó.
(2) A sugárvezetõ kötelessége
a) a sugarat a taktikai elveknek és a kapott utasításnak megfelelõen működtetni,
b) sugarával védeni a többi sugárvezetõt és a tűzoltásban résztvevõket,
c) elkerülni a baleset, életveszély és lehetõség szerint a kár okozását,
d) ügyelni arra, hogy a tűz keletkezésére utaló nyomok, tárgyak, lehetõség szerint eredeti helyükön megmaradjanak,
f) az elõrehatolást és más irányba való mozgást úgy végezni, hogy visszavonulásának lehetõsége mindenkor
meglegyen, életveszélytõl, balesettõl védve legyen,
g) tűzoltáskor elsõsorban azokat a szerkezeteket oltani, védeni, amelyek égés vagy hõsugárzás hatására
szilárdságukat elveszíthetik, és a szerkezet összeomlását idézhetik elõ.
(3) A sugárvezetõ a nehezen megközelíthetõ, zárt térben egyedül nem tartózkodhat.

33. § (1) A segédsugárvezetõ a sugárvezetõ munkáját elõsegítõ tűzoltó, a sugárvezetõ alárendeltje.
(2) A segédsugárvezetõ kötelessége
a) segíteni a sugárvezetõt a sugár irányításában, elõrehaladásában és a helyváltoztatás érdekében elhárítani
az elõforduló akadályokat,
b) szükség szerint végrehajtani a tömlõ hosszabbítását,
c) az osztó vonalánál hátrább csak indokolt esetben tartózkodni, de akkor is figyelemmel kísérni a sugárvezetõt,
d) a sugárvezetõk utasítása szerint az osztót kezelni, valamint a járművezetõvel és a sugárvezetõkkel folyamatos
kapcsolatot tartani.

34. § A híradóügyeletes:
a) ellátja a készenléti jellegű szolgálattal rendelkezõ tűzoltóság működési területén a tűzjelzés fogadásával,
a riasztással kapcsolatos, valamint a jelentési, tájékoztatási és hírösszeköttetési feladatait, közreműködik
az adatszolgáltatás elvégzésében,
b) tevékenységét a híradóügyelet ügyrendje szerint végzi,
c) végrehajtja a KI ügyeletének, és az OKF Fõügyeletének utasítását a riasztások végrehajtásával kapcsolatosan,
d) saját erõk tekintetében végrehajtja a szükséges erõk, eszközök riasztását, intézkedik más szervek erõinek,
eszközeinek igénybevételérõl,
e) törekszik a jelzõ személy megnyugtatására, célirányos kérdéseivel elõsegíti az értékelhetõ jelzés felvételét,
f) olvashatóan kitölti vagy számítógépen rögzíti a káreset-felvételi lapot, az adatok javítása csak visszaellenõrizhetõ
módon történhet.
g) rögzíti a tűzoltásvezetõ visszajelzéseit és a tűzesetekkel, műszaki mentésekkel kapcsolatos információkat,
h) a tűzoltóság működési területén, de más katasztrófavédelmi kirendeltség illetékességi területén végzett
beavatkozás esetén, vagy ha utólagos tűzeset jut tudomására, haladéktalanul értesíti az illetékességi terület
szerinti tűzoltóságot.

7. A tűzjelzés és a riasztás

35. § (1) A tűzoltóság részére érkezõ tűzesetre, robbanásra vagy azok közvetlen veszélyére vonatkozó bármilyen formájú
közlést (a továbbiakban: tűzjelzés) káreset-felvételi lapon írásban vagy elektronikusan rögzíteni kell.
(2) A tűzjelzést – amennyiben az nem a működési terület szerinti tűzoltóságra érkezett – haladéktalanul a működési
terület szerinti tűzoltóságra kell továbbítani.

36. § A működési terület szerinti tűzoltóság szolgálatparancsnoka, akadályoztatása esetén a szolgálatparancsnok-helyettes
vagy a szerparancsnok – a Fõvárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság működési területén annak Hírközpontja –,
önkormányzati tűzoltóság esetén a tűzoltóság parancsnoka, akadályoztatása esetén a parancsnok-helyettese, vagy
rajparancsnoka köteles a jelzést annak tartalma – amennyiben van Tűzoltási Műszaki Mentési Terv (a továbbiakban:
TMMT) az abban meghatározottak – alapján értékelni, a riasztási fokozatot meghatározni és egyéb, az esemény
felszámolásához szükséges szervek, egységek értesítésére intézkedni.

37. § (1) A riasztás a készenléti jellegű szolgálatba beosztott személyi állomány és az általuk kezelt gépjárművek, felszerelések,
oltó- és segédanyagok vonulására szóló felhívás. A riasztást az annak elrendelésére jogosult személynek
a riasztólámpa működtetését követõen az arra rendszeresített hang- és vizuális jelek vagy élõszó alkalmazásával kell
elrendelni.
(2) Az önkormányzati, és a létesítményi tűzoltóság erõinek, eszközeinek riasztási módját az elõzõekben foglaltak
figyelembevételével az egység tűzoltóparancsnoka határozza meg.
(3) Az adott szer riasztásának befejezése után a legrövidebb idõn belül a vonulásra fel kell készülni. Az állandó készenléti
jellegű szolgálattal rendelkezõ katasztrófavédelmi szerv riasztott szere a riasztáskori tartózkodási helyét kettõ percen
belül köteles elhagyni, a vonulást megkezdeni. A csere-felépítményes gépjárművek riasztási normaideje hat perc.
(4) A késleltetett riasztás során a riasztáskori tartózkodási hely elhagyására legfeljebb hat perc áll rendelkezésre az alábbi
esetekben:
a) gyakorlat végrehajtása,
b) sportfoglalkozás végrehajtása,
c) málházási tevékenység végzése,
d) rendezvényen történõ részvétel,
e) szerkarbantartás végzése,
f) üzemanyag és oltóanyag utánpótlása,
g) a szerek rendeltetésüktõl eltérõ használata során.
(5) A tűzeset felszámolásához szükséges erõket a riasztási fokozattal kell kifejezni. A riasztandó különleges gépjárművek
fajtáját és darabszámát a riasztást elrendelõ határozza meg, ebben az esetben a riasztási fokozat megnevezése után
a „KIEMELT” szót kell alkalmazni.
(6) A riasztási fokozatok:
a) I-es a riasztási fokozat, amelyben a beavatkozáshoz legfeljebb 2 raj, amely félrajokkal is kiadható,
b) II-es a riasztási fokozat, amelyben a beavatkozáshoz 2,5–3 raj,
c) III-as a riasztási fokozat, amelyben a beavatkozáshoz 3,5–4 raj,
d) IV-es a riasztási fokozat, amelyben a beavatkozáshoz 4,5–6 raj,
e) V-ös a riasztási fokozat, amelyben a beavatkozáshoz 6-nál több raj
riasztása szükséges.
(7) Ha a jelzésbõl egyértelműen megállapítható, hogy a beavatkozáshoz az I-es riasztási fokozatban tervezett erõkre,
eszközökre teljes egészében nincs szükség, akkor legalább egy félraj, vagy más különleges szer – amennyiben ezeken
a szereken tűzoltás vezetésére jogosult személy vonul – önálló vonultatására is lehet intézkedni, a riasztási fokozat
ebben az esetben is I-es.
(8) Ha a beavatkozás a riasztott erõkkel, eszközökkel számottevõ kárnövekedés nélkül nem végezhetõ el, úgy további
erõk, eszközök kirendelésére kell intézkedni.
(9) A riasztási fokozathoz tartozó, de nem vonultatható gépjármű helyett a legközelebbi tűzoltóság gépjárművét kell
riasztani, a riasztási fokozat emelése nélkül.
8. A vonulás és a visszajelzési kötelezettség
38. § (1) A vonulás – a káreset-felvételi lap adatai alapján – a riasztott tűzoltó erõk és eszközök riasztáskori tartózkodási
helyének elhagyásától a jelzésben meghatározott esemény helyszínére érkezéséig tart.
(2) A vonulást a megkülönböztetõ fény- és hangjelzés egyidejű használatával, a közúti közlekedésre vonatkozó
jogszabályi elõírások keretei között a tűzoltásvezetõ által kijelölt legelõnyösebb útvonalon és a lehetõ leggyorsabban
kell végrehajtani. A természeti csapások elhárításához, valamint a kiskiterjedésű gaz- avartüzekhez történõ vonuláskor
a megkülönböztetõ fény- és hangjelzés használata csak életveszély, vagy jelentõs kárnövekedés veszélye esetén
rendelhetõ el.
(3) A tűzjelzés alapján a szer parancsnoka a vonulás idejére az egyéni védõfelszerelések kötelezõ viselése alól – a vonulás
idõtartamának és az esemény jellegének figyelembevételével – könnyítést engedélyezhet. Tűzoltó védõsisak viselése
alól nem engedélyezhetõ könnyítés. A gépjárművezetõk részére a vonulás idejére olyan rendszeresített sisakot kell
biztosítani, ami a biztonságos vezetést nem akadályozza.
(4) Vízi jármű vonulásakor és működésekor a Hajózási Szabályzat elõírásait kell betartani.
(5) Az azonos helyrõl induló járműveknek az intézkedésre jogosult parancsnok által meghatározott sorrendben
és útvonalon kell vonulniuk.
(6) A vonulás során a szer parancsnoka beosztottait felkészíti a várható feladatokra.
(7) A kézzel írott vagy elektronikus formában rögzített káreset-felvételi lap egy példányát az állomáshelyérõl riasztott szer
parancsnoka magához veszi. Az eredeti példányt a tűzeseti és műszaki mentési adatlaphoz kell csatolni, egy másolati
példányt pedig hitelesített, számozott tömbben kell tárolni.

39. § (1) A vonuló szer parancsnoka visszajelzést ad a vonulás közben történt akadályozó tényezõkrõl a működési terület
szerinti híradóügyeletnek.
(2) A visszajelzés rövid, tömör, lényegre törõ, tartalmának lehetõvé kell tenni az elöljárók számára, hogy az esemény
állását megismerjék, és következtetni tudjanak a várható fejleményekre.
(3) A jelzéseket, a riasztásokat, a kivonulásokat, a visszajelzéseket és a tett intézkedéseket az ügyeleten, hitelesített
– kézzel írott vagy elektronikus – formában, folyamatosan, idõrendi sorrendben rögzíteni kell.
(4) A visszajelzési kötelezettség a vonulás megkezdésétõl a bevonulás befejezéséig tart.

9. A tűzoltás elõkészítése és a felderítés

40. § (1) A tűzoltás elõkészítésekor a helyszínre riasztott rajok elsõdleges feladatait kell megszervezni és végrehajtani, a tűzoltás
megkezdése és a folyamatos tűzoltás biztosítása érdekében.
(2) A tűzoltásvezetõnek a tűzjelzés – amennyiben van TMMT annak adatai –, a helyismeret, valamint a vonulás közben
szerzett információk alapján döntenie kell
a) a szükséges védõfelszerelések használatának elrendelésérõl,
b) a szerek működési helyének kijelölésérõl,
c) a tűzoltás-elõkészítés módozatának megválasztásáról.
(3) A működési hely megválasztásánál a tűzoltásvezetõnek figyelembe kell vennie
a) a tűzoltásban részt vevõ erõk, eszközök biztonságát, épségének megõrzését,
b) azt, hogy a szerek helyének megváltoztatására lehetõleg ne kerüljön sor,
c) azt, hogy a késõbb érkezõ szerek, felszerelések működési, felállítási helye biztosítható legyen,
d) az oltóanyag pótlásának módját, az oltóanyag helyét, alkalmasságát,
e) a romhatárt.
(4) A tűzoltás elõkészítésének módozatai
a) sugárszerelés tartályról vagy gyorsbeavatkozó sugár alkalmazása,
b) alapvezeték-szerelés az osztó helyének és a táplálás módjának megjelölésével,
c) táplálásszerelés.
(5) A tűzoltás elõkészítésének módozatát a tűzoltásvezetõnek kell elrendelnie
a) a sugárszerelést tartályról, ha
aa) az életmentéshez, vagy a felderítéshez szükséges,
ab) a beavatkozással robbanásveszély vagy jelentõs kárnövekedés megakadályozható,
ac) a tartályvízzel a tűz eloltható,
ad) a sugár működtethetõségének ideje alatt a folyamatos oltóanyag-ellátás biztosítható;
b) az alapvezeték-szerelést – az osztóhelyének és a táplálás módjának meghatározásával –, ha az elsõdleges
információk alapján várhatóan több sugár működésére lesz szükség, amelyek helye pontosan nem határozható
meg;
c) a táplálásszerelést, ha az elsõdleges információk az elõbbi módozatok alkalmazását nem teszik lehetõvé és elõre
látható a nagy mennyiségű, folyamatos oltóanyagigény.
(6) A tűzoltás elõkészítése akkor fejezõdik be, amikor az (5) bekezdésben meghatározott szerelések megtörténtek
és a folyamatos – a tűzoltáshoz szükséges – oltóanyag-ellátás biztosított.

41. § (1) A felderítés az életmentéssel és a tűzoltással kapcsolatos feladatok meghatározásához, azok biztonságos és hatékony
végrehajtásához szükséges adatgyűjtés és tájékozódás, amely a tűzjelzéstõl az utómunkálatok befejezéséig tart.
(2) A felderítésnek ki kell terjednie az élet-, robbanás- és omlásveszélyre, veszélyes anyag jelenlétének megállapítására,
a tűz körülményeire, környezetére, az idõjárási viszonyokra, valamint az automatikus tűzjelzõ berendezések jelzésének
értékelésére, és az egyéb befolyásoló tényezõkre.
(3) A felderítés legyen alkalmas
a) az adott és a várható helyzet felmérésére,
b) a helyes megoldás megválasztására és a szükséges feladatok meghatározására,
c) a tűzoltás egyes szakaszai során felmerülõ speciális feladatok megoldására,
d) a beavatkozók biztonsága érdekében a szükséges óvintézkedések meghozatalára.
(4) Helyszíni felderítés nélkül a beavatkozás megkezdésére nem adható parancs.
(5) A tűzeset helyszínén a felderítést lehetõleg a tűzoltásvezetõ és legalább 1 fõ tűzoltó végezze. Amennyiben a helyszín
bonyolultsága, valamint az intézkedések összetettsége indokolja, a tűzoltásvezetõ felderítõ csoportokat jelölhet ki.
A felderítõ csoport minimális létszáma 2 fõ. A felderítés szakszerű végrehajtása és az ennek alapján meghozott
döntések felelõssége ez utóbbi esetben is a tűzoltásvezetõt terhelik.
(6) A felderítés saját munkaterületén minden tűzoltónak kötelessége. Az ennek során észlelteket közvetlen
parancsnokának jelentenie kell.
(7) A speciális vagy külön meghatározott felkészültséget, hely- és szakismeretet igénylõ esetekben a felderítést felelõs
szakember vagy arra alkalmas személy bevonásával kell elvégezni.
(8) A felderítés az adott és várható helyzet figyelembevételével, a tűzoltásvezetõ által meghatározott módon és
a meghatározott védõfelszerelések és -eszközök alkalmazásával hajtható végre.

10. Az életmentés

42. § (1) Az életveszélybe került személyek mentését – mint az elsõ és legfontosabb feladatot – akár anyagi kár okozásával is el
kell végezni.
(2) Közvetlen életveszélyben lévõnek kell tekinteni mindazokat, akik olyan helyzetben, állapotban, körülmények között
vannak, amelyek alkalmasak az emberi életfunkciók megszüntetésére vagy súlyos károsítására, és ezekbõl saját
erejüknél fogva nem képesek kimenekülni.
(3) Közvetett életveszélyben lévõnek kell tekinteni azokat, akik a közvetlen életveszélybõl saját erejüknél fogva képesek
menekülni, továbbá mindazokat, akik az életmentés nélkül közvetlen életveszélybe kerülhetnek.
(4) A mentési sorrendet a tűzoltásvezetõ dönti el. A mentési sorrend meghatározásához a helyszínen tartózkodó orvos,
vagy mentõtiszt véleményét lehetõség szerint ki kell kérni. A veszélyeztetett személy mentését – annak akarata
ellenére is – végre kell hajtani.
(5) Az életmentést, ha kényszerítõ körülmény másként nem indokolja, legalább két személynek kell végrehajtania.
(6) A tűzoltásvezetõ az életmentés elrendelésekor dönt
a) a közvetlenül vagy közvetetten életveszélybe kerültek mentésérõl,
b) a kiürítési és mentési útvonalak kijelölésérõl, biztosításának módjáról,
c) az életmentés sorrendjérõl, módjáról, eszközeirõl,
d) a életmentést végrehajtók parancsnokának kijelölésérõl.
(7) Az életmentés során olyan mentési módot kell választani, ami a mentendõ és a életmentést végzõ személyekre nézve
a legkisebb kockázattal jár. Életmentésre, kiürítésre mindig a legbiztonságosabb, legkedvezõbb természetes
útvonalat kell választani. Ennek hiányában a tűzoltásvezetõ döntése alapján a tűzoltóság és más szervezet gépi
eszközei, kézi létrái, kötéltechnikai és egyéb mentõeszközei is használhatók. A mentési útvonalak biztonságát
az életmentés teljes ideje alatt biztosítani kell.

11. A tűzoltás

43. § (1) A tűzoltás során a szükséges erõket, eszközöket, oltóanyagokat tervszerűen kell alkalmazni. A tűz terjedését meg kell
akadályozni, az égést meg kell szüntetni, az égés feltételeit ki kell zárni.
(2) A tűzoltásban résztvevõket határozott, pontos, félreérthetetlen parancsokkal kell utasítani.
(3) Az oltási módszerek közül azokat kell alkalmazni, amelyekkel a tűzoltás az emberéletet, a testi épséget a lehetõ
legkisebb mértékben veszélyezteti, és a lehetõ legrövidebb idõ alatt, a lehetõ legkisebb kárral, a lehetõ legkevesebb
erõvel, eszközzel, a lehetõ leggazdaságosabban végezhetõ el.
MAGYAR KÖZLÖNY • 2011. évi 133. szám 32501
(4) A tűzoltás történhet támadással, védelemmel és a kettõ együttes alkalmazásával. A tűzoltás alapvetõ formája
a támadás, amely a tűz szakszerű eloltására irányul. Védelemmel kell a tűzoltást megkezdeni akkor, amikor
a helyszínen rendelkezésre álló erõk, eszközök, az oltóanyag mennyisége csak a tűz terjedésének megakadályozására
elegendõ. A támadást és a védelmet együtt kell alkalmazni, ha az oltósugarak vonala mögött a tűz fellángolásának,
terjedésének lehetõsége fennáll.
(5) A bevetett sugarakat úgy kell elhelyezni, hogy azok az oltás érdekében átcsoportosíthatók és élet- vagy balesetveszély
esetén visszavonhatók legyenek.
(6) A tűzoltás fõbb szakaszai a tűz körülhatárolása, lefeketítése és a tűz eloltása.
(7) A tüzet akkor kell körülhatároltnak tekinteni, ha annak bármilyen irányú terjedési lehetõsége kizárt.
(8) A tüzet akkor kell lefeketítettnek tekinteni, amikor a felületen a parázsló égés a jellemzõ és az égett terület összefüggõ
fellángolásának lehetõsége kizárt.
(9) A tűzoltás akkor fejezõdik be, amikor a visszagyulladás lehetõsége kizárt, az égés minden látható formája – lánggal
égés, izzás, parázslás – megszűnt.

44. § (1) A tűzoltáshoz azt a vízforrást kell választani, amelyik a rendelkezésre álló erõvel és eszközzel hatékonyan használható,
és a tervezett vízmennyiség a működés várható ideje alatt folyamatosan biztosítható.
(2) A tartalék gépjárműfecskendõk tartózkodási helyét a már működõ fecskendõknél vagy újabb vízforrásoknál úgy kell
kijelölni, hogy zavar esetén az üzemképtelenné vált gépjárműfecskendõk a legkisebb idõkieséssel pótolhatók
legyenek.
(3) A vízforrásra állított működõ vagy tartalékfecskendõk biztonságáról, a tűz hatásaitól való védelemrõl gondoskodni
kell.

45. § (1) A tűzoltásvezetõ szükség szerint dönt a biztonsági tiszti beosztás létrehozásáról.
(2) Az égõ, zárt helyiségbe, területre a behatolást a tűzoltásvezetõ utasítása szerint kell végrehajtani, a behatolásra
kijelöltekrõl (szolgálati hely, levegõnyomás belépéskor, várható kilépési idõ) nyilvántartást kell vezetni.
(3) A zárt helyiségbe, területre a behatolás elsõsorban a bejáratokon keresztül történik, és törekedni kell a lehetõ
legkisebb károkozásra, a mozgás alacsonyan, a padozat közelében, szükség esetén kúszva történik. Ha a bejáratok
igénybevételének akadálya van, a behatolást az egyéb nyílászárókon, vagy – csak különlegesen indokolt esetben –
az épületszerkezeteken bontott nyílásokon is végre lehet hajtani.
(4) A behatolókat a szúróláng hatásának kivédésére fel kell készíteni, a nyílászárók felnyitása elõtt szükség szerint
készenléti sugarat kell szerelni, részükre a megfelelõ védõ- és világítóeszközöket, és a visszavonulás lehetõségét
biztosítani kell, ajtónyitáskor az épület szerkezetek nyújtotta védelmet ki kell használni.
(5) Veszélyt jelzõ feliratú, jelzésű vagy olyan helyiségbe történõ behatoláskor, amelyben veszélyhelyzet feltételezhetõ
– ha rendelkezésre áll – a helyismerettel rendelkezõ szakember segítségét, közreműködését igénybe kell venni.
(6) Le- és felhatolásra elsõdlegesen a természetes feljárókat kell igénybe venni. A felvonók közül csak biztonsági felvonó
vehetõ igénybe, vagy a tűz által nem érintett tűzszakaszban lévõ, ha annak működését az elektromos leválasztás, vagy
egyéb körülmény nem akadályozza.
(7) Az égéstermékek, valamint a felgyülemlett hõ elvezetésérõl gondoskodni kell természetes vagy mesterséges
szellõztetéssel (elszívásos vagy túlnyomásos ventilláció).

46. § (1) Bármilyen bontási, megbontási munkálatot csak a tűzoltásvezetõ utasítása szerint lehet végrehajtani.
(2) A bontási, megbontási munkálatok megkezdésekor gondoskodni kell a veszélyeztetett terület kiürítésérõl, lezárásáról
és a feladatot végrehajtók kijelölésérõl, eligazításáról.
(3) Az épület, építmény tartószerkezetének bontása lehetõleg statikus szakember véleményének kikérésével,
– a szükséges biztonsági feltételek megteremtése mellett – csak a tűzoltásvezetõ irányításával történhet.

12. Az állatok és anyagi javak mentése

47. § (1) Állatok, tárgyak és anyagok mentésénél emberélet és testi épség nem veszélyeztethetõ, csak az életmentés befejezése
után végezhetõ. Kivételt képez az olyan anyag, ami az emberekre, az oltásban résztvevõkre közvetlen életveszélyt
jelent, vagy tömegszerencsétlenséget, katasztrófát idézhet elõ.
(2) Állatmentés csak abban az esetben végezhetõ, ha valamilyen tűzeset vagy káreset következtében vagy a tűzoltói
beavatkozás elmaradásával az állatok közvetlen életveszélybe kerülnek.

13. Az utómunkálatok
48. § (1) Utómunkálat az a tűz eloltása utáni tevékenység, amely a helyszínen a nem látható, de még esetlegesen meglévõ izzó
gócok feltárására és eloltására, a keletkezés bizonyítékainak felderítésére, valamint annak közvetlen környezetében
a további kárnövekedés megakadályozására, vagy baleset- és egyéb veszély elhárítására irányul.
(2) Az utómunkálatok végzésére csak a legszükségesebb erõt, eszközt lehet igénybe venni.
(3) Az utómunkálatok befejezését követõen gondoskodni kell a helyszín vagyonvédelmi biztosításáról. A tulajdonos,
használó, bérlõ távollétében a rendõrséget vagy az önkormányzatot kell igénybe venni.
(4) Azokban az esetekben, amelyekben a tűzeset olyan területet érintett, ahol gyártottak, felhasználtak vagy tároltak
veszélyes anyagokat, hulladékokat – és ezen körülményekrõl a tűzoltásvezetõ tudomással bír – a tűz eloltása utáni
tevékenységek körében a környezeti károk helyszíni felmérése, nyilvántartásba vétele érdekében a tűzoltásvezetõ
értesíti az illetékes környezetvédelmi felügyelõséget.

49. § (1) A működés teljes idõtartama alatt, ha az életmentést, tűzoltást nem hátráltatja, de legkésõbb az utómunkálatok idején
a tűzoltásvezetõ a tűzesetek vizsgálatára vonatkozó szabályokról szóló rendeletben foglaltak szerint intézkedik
a tűzvizsgálatot elõsegítõ adatok megszerzésérõl, lehetõség szerint a helyszín eredeti állapotának biztosításáról,
megõrzésérõl és a tűzvizsgálatot biztosító cselekmények elvégzésérõl.
(2) Törekedni kell a tűz keletkezési helyét, idejét, okát alátámasztó bizonyítékok megõrzésére.
(3) Bűncselekmény gyanúja esetén a tűz elleni védekezésrõl, a műszaki mentésrõl és a tűzoltóságról szóló törvényben
meghatározottak szerint kell eljárni.

14. A bevonulás, bevonulás utáni feladatok, a készenlét visszaállítása

50. § (1) A bevonulás megkezdése elõtt intézkedni kell a felhasznált felszerelések, eszközök meglétének, állapotának,
működõképességének ellenõrzésérõl és a víztartály feltöltésérõl.
(2) Az adott szer és felszerelés végleges készenlétbe állítását az állomáshelyre érkezéskor a legrövidebb idõ alatt el kell
végezni. Pótolni kell az elhasznált üzem- és oltóanyagokat, át kell vizsgálni a beavatkozás során használt
gépjárműveket, eszközöket, személyi felszereléseket, majd azokat meg kell tisztítani, és a szükséges karbantartást el
kell végezni. Gondoskodni kell a járművek, felszerelések szükség szerinti javíttatásáról, vagy cseréjérõl.


III. FEJEZET
A MŰSZAKI MENTÉS SZABÁLYAI


15. A műszaki mentés során végrehajtandó feladatok

51. § (1) E fejezet a tűzoltóság műszaki mentéssel összefüggõ tevékenységét határozza meg, amely magába foglalja a műszaki
mentés elõkészítésével, szervezésével, vezetésével és végrehajtásával összefüggõ fõbb feladatokat.
(2) A műszaki mentési feladatok végrehajtása során értelemszerűen alkalmazni kell az I–II. fejezetben foglaltakat is.
(3) A műszaki mentési tevékenység során különösen
a) az épületkároknál, építménybaleseteknél,
b) a közlekedési baleseteknél,
c) a természetes vizekben bekövetkezett baleseteknél,
d) a csatornákban, kutakban és egyéb víztározókban bekövetkezett baleseteknél,
e) a közüzemi berendezések, közművek meghibásodásával összefüggõ veszélyhelyzeteknél, baleseteknél,
f) a magasban, mélyben, föld alatti üregekben (barlangokban, szakadékokban) bekövetkezett baleseteknél,
g) a veszélyes anyagok szabadba jutásánál, nukleáris baleset során,
h) a természeti csapások során és minden hasonló esetben
az élet- és a vagyonmentés, valamint az alapvetõ élet- és vagyonbiztonság érdekében végrehajtott tűzoltói
feladatokat kell érteni.
(4) Az elsõdleges beavatkozás addig tart, amíg a közvetlen veszélyhelyzet meg nem szűnt, vagy az esemény
felszámolásának irányítását az irányításra jogosult szervezet átvette. A tűzoltóság ezután e rendeletben foglalt
feladatait az átvételre jogosult szervezet irányítása mellett végzi.
(5) A műszaki mentés során végrehajtandó fõbb feladatok
a) az életmentés,
b) a közvetett és közvetlen élet- és balesetveszély elhárítása,
c) az állatok, tárgyak és anyagi javak mentése értékük, pótolhatatlanságuk, az állatjóléti szempontokra vagy
funkcionális fontosságukra tekintettel,
d) az esemény által okozott további környezeti károk mérséklése,
e) a közlekedési forgalom helyreállításának elõsegítése.
(6) A hivatásos katasztrófavédelmi szerv radiológiai, biológiai, vegyi felderítést és mentesítést végez, amennyiben
az a műszaki mentésre vonatkozó jelzés, vagy a helyszíni felderítés alapján indokolt.
(7) Különös figyelemmel és körültekintéssel kell eljárni a személyek felkutatásánál, mentésénél, figyelembe kell venni
az orvos, vagy a mentõk véleményét. Tömeges balesetnél az egészségügyi kárhely parancsnok javaslata alapján
gondoskodni kell a balesetet szenvedettek segítségnyújtási, ellátási helyének kijelölésérõl.

16. A műszaki mentés vezetése és szervezete

52. § (1) A tűzoltóság a műszaki mentési tevékenységet végezheti
a) önállóan saját állományával és technikai eszközeivel,
b) együttműködve más szervekkel, szervezetekkel mellérendeltségi viszonyban,
c) együttműködve más szervekkel, szervezetekkel, tűzoltói irányítással.
(2) A tűzoltóság önállóan hajtja végre a feladatokat a beavatkozás helyszínére történõ érkezésekor, ha
a) más beavatkozó szerv még nincs a helyszínen és a késedelmes beavatkozás emberi életet veszélyeztetne,
b) jelentõs kárnövekedés következne be, vagy
c) eszközei, személyi állománya alkalmas a feladat elvégzésére.
(3) A tűzoltóság más szervvel, szervezettel együttműködve, de önálló feladatként, részfeladatként végzi a műszaki
mentési tevékenységet, ha
a) a műszaki mentési tevékenység irányítása, vezetése más szerv, szervezet feladata, vagy
b) a műszaki mentéshez további személyi és tárgyi feltételekre is szükség van.
(4) A tűzoltóság együttműködve más szervekkel, szervezetekkel, tűzoltói irányítással végzi a feladatát, ha annak
végrehajtásához más személyekre és eszközökre is szükség van, de a szakmai feladat tűzoltói irányítást igényel.
(5) A műszaki mentés vezetõje a mentésvezetõ, aki felelõs a feladatok gyors és szakszerű végrehajtásáért, a hozzá
beosztott személyi állomány és technikai eszközök balesetmentes működéséért.
(6) Ha indokolt, meg kell alakítani a vezetési törzset. A műszaki mentésnél szervezhetõ beosztások mentésvezetõ
és mentésvezetõ-helyettes, a többi beosztás megegyezik a 6. §-ban foglaltakkal.
(7) A mentésvezetõ az esemény jellegétõl függõen, vagy a beavatkozás helyszínén a feladatokkal összhangban további
beosztásokat is szervezhet, vagy a részfeladatok alapján a szervezetet szükséges mértékben csökkentheti.
(8) A helyszínen a tűzoltó egységek, valamint a tűzoltó egységekhez beosztott külsõ személyek közvetlen irányítását
(vezetését) csak a tűzoltó egység parancsnoka végezheti.

17. A műszaki mentéssel kapcsolatos feladatok

53. § (1) A felderítés során végrehajtandó feladatok
a) az életveszély megállapítása,
b) a veszély jellegének meghatározása,
c) a veszélyeztetett terület nagyságának, határának, a biztonsági zónájának megállapítása,
d) döntés a feladatok végrehajtási sorrendjérõl, egyidejűségérõl, szükséges erõk, technikai eszközök biztosításának
módjáról, kirendelésérõl,
e) az egészségre, testi épségre legkevésbé veszélyes munkafeltételek lehetõségének felderítése.
(2) A beavatkozásnál végrehajtandó feladatok az alábbiak:
a) a feladat-végrehajtás műveleteinek, a kapcsolattartás formáinak meghatározása,
b) a műszaki mentési feladatot az életveszély-elhárítás kivételével csak úgy hajtható végre, hogy az a műszaki
mentésben résztvevõk testi épségét ne veszélyeztesse,
c) beosztott személyi állomány tagjai csak akkor hajthatnak végre önálló elhatározással feladatot, ha életük, testi
épségük veszélybe kerül,
d) a feladat végrehajtás során védeni kell a saját és egymás testi épségét,
e) az élet vagy testi épség elõre látható veszélyeztetése esetén a feladatot önkéntes jelentkezés alapján kell
végrehajtani, ha erre lehetõség nincs a mentésvezetõ dönt a kijelölésrõl,
f) az élet, testi épség kockáztatásával járó feladat végrehajtását a mentésvezetõ lehetõleg személyesen irányítja,
g) ha a feladat végrehajtása során akadályozó körülmény merül fel, azt haladéktalanul jelenteni kell a közvetlen
irányító parancsnoknak,
h) a műszaki mentés addig tart, amíg az élet- és vagyonbiztonsági intézkedésekkel az elõre látható életveszély,
a kárnövekedés bekövetkezése csak a tűzoltóság eszközeivel, valamint szaktudásával hárítható el.

18. Tűzoltási Műszaki Mentési Terv

54. § A TMMT a tűzoltáshoz és műszaki mentéshez szükséges tűzoltói erõ, eszköz szükségletet tartalmazó, tűzoltást
és műszaki mentést segítõ terv, mely az adott létesítmény, terület mentõ-tűzvédelmi szempontból legfontosabb
adatait tartalmazza, rajzzal, szöveggel kiegészített formában.

55. § (1) A tűzvédelmi szempontból kiemelt fontosságú létesítményekre, területekre, valamint – a veszélyes katonai
objektumokkal kapcsolatos hatósági eljárás rendjérõl szóló Korm. rendeletben meghatározott – veszélyes katonai
objektumokra az emberi élet és a vagyon védelme érdekében TMMT-t kell készíteni.
(2) A TMMT készítésére történõ kijelölésnél a hivatásos tűzoltóságnak
a) mélyépítési létesítmények esetén a talajszint alatti helységek számát és azok befogadó képességét,
b) lakóépületek esetén az épületben életvitel szerűen élõk számát,
c) közösségi épületek esetén az épület nemzetgazdasági, kulturális jellegét és befogadó képességét,
d) ipari épületek, területek esetén azok veszélyességi besorolását, a gyártott, felhasznált, tárolt anyagok
veszélyességét és mennyiségét,
e) honvédségi építmények esetén azok speciális jellegét, a honvédelem rendszerében betöltött kiemelt szerepét,
f) tárolási épületek, területek esetén a tárolt anyagok veszélyességi besorolását és mennyiségét
kell figyelembe venni.
(3) A TMMT-re kötelezett létesítmények, területek körét és a TMMT részletes tartalmi, formai követelményeit a fõigazgató
határozza meg.

56. § (1) A TMMT elkészítéséhez szükséges adatszolgáltatás hatóság által meghatározott idõpontig történõ teljesítéséért
a kötelezett létesítmény, terület vezetõje a felelõs. A TMMT készítéséért a működési terület szerinti hivatásos
tűzoltóság felelõs.
(2) Az elkészített TMMT-t a működési terület szerinti hivatásos tűzoltóság parancsnokának javaslatára az illetékességi
terület szerinti KI igazgatója hagyja jóvá.
(3) A szomszédos megye közigazgatási területére elhelyezkedõ településeken található létesítményekre készített TMMT
csak az érintett település szerinti KI igazgatója egyetértésével hagyható jóvá.
(4) A TMMT készítõje a jóváhagyott TMMT-t, a jóváhagyást követõen 8 munkanapon belül megküldi az érintett
katasztrófavédelmi szerv, valamint az érintett tűzoltóságok részére.
(5) A TMMT-k naprakészen tartásához szükséges adatok biztosítása a TMMT készítésére kötelezett létesítmény
vezetõjének feladata. A TMMT-t érintõ adatokban történt változást a létesítmény vezetõje köteles 15 munkanapon
belül a működési terület szerinti hivatásos tűzoltóság részére megküldeni.

57. § (1) A jóváhagyott TMMT alapján a működési terület szerinti hivatásos tűzoltóság egyszerűsített TMMT-t készít, melyet
a parancsnok hagy jóvá.
(2) Az érintett tűzoltóság az egyszerűsített TMMT egy-egy példányát a tűzoltóság gépjárműfecskendõin helyezi el.

58. § (1) A hatályos TMMT-k jegyzékét a létesítmény megnevezésével, címével és a tervezett riasztási fokozattal a KI igazgatója
felterjeszti a fõigazgató részére.
(2) A felterjesztõ az adatokban történt változást, a változást követõ 15 munkanapon belül írásban jelenti a fõigazgatónak.


IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉS


59. § (1) Ez a rendelet 2012. január 1-jén lép hatályba.
(2) Hatályát veszti a tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési szabályairól szóló 1/2003. (I. 9.) BM rendelet, valamint
a tűzoltóságok legkisebb erõ- és eszközállományáról, a Riasztási és Segítségnyújtási Tervrõl, a működési területrõl,
valamint a tűzoltóságok vonulásaival kapcsolatos költségek megtérítésérõl szóló 32/2009. (XI. 30.) ÖM rendelet.


Dr. Pintér Sándor s. k.,
belügyminiszter

 

Módosítás dátuma: 2013. február 24. vasárnap, 22:20
 

Névnap

Ma 2017. december 16., szombat, Etelka és Aletta napja van. Holnap Lázár és Olimpia napja lesz.

Idő